Írnék az első találkozásomról a Piros 85-el.
Soha nem futok terepen, nulla a szint az edzéseimen. Terepcipőm sincs. Van most rajtam 5 kiló plusz, mert beteg voltam és a Béres csepptől csúnyán elhíztam.
Ennek ellenére a verseny előtt egy héttel kitaláltam, hogy lefutom.
Ez nem tiszteletlenség a versennyel, a távval szemben, mert tudtam, hogy nehéz, komoly verseny, de azt gondoltam, hogy majd abból gazdálkodom, amim van: már némi alapálló képességem, négy 100 feletti futásom, kiforrott frissítésem, önismeretem.
Azt terveztem, hogy felfelé majd sétálok, lefelé pedig futok. Mivel 3200 méter a szint benne felfelé és ugyan annyi lefelé, majd átlagolódik és tudok egy 9-10 közötti átlagtempót hozni. Az szint időn belül van. Azt hittem, hogy a terep olyan, ahol sok a turista kitaposta a földutat, lehet haladni.
Hát nem így volt! Brutális, baromi köves a talaj, amit végig avar takar. Lefelé sem tudtam futni. Volt, ahol lassabban haladtam, mint felfelé. Egyszer el is estem és csak azért nem törtem össze magam, mert szerencsém volt, a vastag avaron csúsztam egyet.
Aszfaltos verseny cipőben mentem, minden követ csúnyán megéreztem. Végig igyekeznem kellett nem rálépni semmire.
Az erőmet próbáltam azért tartalékolni az elején, hiába látszott, hogy a tervem nem jön be, valamit ki kell találnom, hogy meglegyen az átlagtempó, nem akartam feljebb engedni a pulzust a futhatóbb emelkedőn sem. Abban bíztam, hogy később lesz számomra is futhatóbb talaj.
Hát nem lett. Viszont egyre ügyesebben kerülgettem a köveket.
Valahonnan a végéről indultam a mezőnynek, úgy 187 is voltam. Idővel kezdtem feljönni és 60 után már sorra előzgettem felfelé a szemmel láthatóan is tapasztalt, rutinos sporttársakat is. Nem mondom, hogy nem dobott fel.
Végül egyenletes „tempóval”, (egyenletesen lassan ), végig jó erőben, 46 perccel a szintidőn belül, 14 óra 14 perccel, 157. –ként értem célba.
Egy jó terepcipővel szerintem minimum másfél órával kevesebb lett volna tegnap. Ha lenne a lábamban szintes futás, el tudom képzelni, hogy 12 órával is tudnám hozni ezt a 85 kilómétert, de azt elképzelni sem tudom, hogy mások hogy az égben tudják ezt 10 órával lefutni! Számomra ez hihetetlen, elképesztő, félelmetes! A 7:29-es űr időről nem is beszélve! Olyan ember nincs is! Csak egy, aki világklasszis. Minden elismerésem!
És tiszteletem minden indulónak! Én mostanában nem fogok itt indulni, bár a szervezés kitűnő volt, a jelölések kifogástalanok.
Most van egy kis izomlázam, de legalább tudom, mit teljesítenek a nagyok ezen a versenyen, kicsit jobban el tudom magam helyezni az univerzumban.
több kép: https://www.dropbox.com/…/wzzdtc…/AABEFs_ShiJ6YozN5IjsCe-6a…
Hajrá Nektek is!