Sziasztok!

Radványi András vagyok. Nagyjából 3 éve futok és mivel valószínűleg még fogok is egy darabig, szeretném megosztani másokkal is, hogy milyen hibákat követek el és milyen sikereket érek el, hátha ezzel tudok segíteni másoknak, akiket ez érdekel.

Indító bejegyzésnek szerintem legjobb, amit az első évem után írtam ki a facebookra, a fuss 2015 km-t 2015-ben csoportba. Annyira jellemző. Módosítás nélkül:

Pontosan ma egy éve, hogy elkezdtem (újra)futni! Az első távom 4219 méter volt, a környező utcákban futottam egyet kíváncsiságból, mert egy beszélgetés közben tettem egy olyan felelőtlen kijelentést, hogy én bármikor lefutom a Maratont :) Az átlag pulzusom 175 bpm volt, a max 192. A tempóm 7:19 :) Mit mondjak :)))

 De nem adtam fel és úgy tízesével összeszedtem 102 KM-t október 11-ig a tavalyi Spar Maratonig, amiből 30 KM a „főpróba” volt. Nem gondoltam, hogy nem lesz időm regenerálódni, futottam 30-at a Maraton előtt egy héttel. „Bölcsen” úgy terveztem, hogy a szintidőhöz közel futok. Ezen a 30-as futáson már tudtam is hozni a 8-as tempót 164-es átlag pulzussal, megvolt táv 4 óra alatt, de túlterheltem a lábam, emiatt a Maraton előtti utolsó egy hét csak szenvedés volt, fájt a sarkam, a vádlim. Persze nem adtam fel, bevetettem mindent - masszőrt, kinoszalagot, ló balzsamot, immunerősítőt…

 Elindultam A Maratonon! 18 KM-nél a rakparton még viszonylag kedélyesen beszélgettem egy hölggyel, aki mikor megtudta, hogy kb. 100 KM előélettel vagyok itt, majdnem a Dunába ugrott :) Nagyon akartam, de nem sikerült, 24-re teljesen szét estem, sántítottam, az egekben volt a pulzusom, beláttam, hogy így nem lehet, feladtam a versenyt.

 Aznapra, mert egy hétre rá már újra futottam. Igyekeztem minden héten begyűjteni két nyolcast és egy húszast. Nem mindig sikerült, de végigtoltam a telet, a január, február egész jól ment és április 12.-én úgy álltam a Párizs Maraton rajtjánál, hogy már TUDTAM, meg fogom csinálni, csak futnom kell! Itt már 700 KM volt a lábamban, kicsit tapasztaltabb voltam és ésszel, nem elkapkodva, folyamatosan az órámat figyelve, de mégis végig hihetetlen felszabadultsággal, örömmel és akkora vigyorral az arcomon futottam le a távot, hogy az talán megismételhetetlen! 34-nél azért jött a fal és begörcsölt a combom, irgalmatlan szenvedéssel vonszoltam magam túl 38-ig, ami nagyon lerontotta az időmet, de a célfotómon is az látszik az, amit éreztem, hogy csodálatos dolog futni! 

Nem meglepően, amellett, hogy túlozva, de sokan hősnek neveztek, megkaptam, hogy 5 óra 40 alatt bárki lefutja a Maratont. Emiatt, vagy sem, de eldöntöttem, hogy idén októberben 4 óra 40 alatt fogom megtenni a 42 kilit! 

Egyébként nem kergetem a rekordokat, örülök, hogy élek, tisztában vagyok vele, hogy 100 kilósan, sok munka mellett nem lehet csodákat művelni, de most, hogy egy éve futok és megálltam kicsit számot vetni, úgy érzem, hogy megérdemlem magamtól a biztatást, ki merem ide írni: Jó lesz ez! Csak futni kell!

 Hajrá Nektek is!