2015, 2016
A 2014 évi hébe-hóba összeszedett 700 kilométer után 2015-ben már rendszeresen edzettem és 1100 km-el zártam az évet. 2016-ban pedig már személyi edző segítségét kértem és ebben az évben tudatos edzéssel 2500 km-t gyűjtöttem össze.
A korábbi 100 kilós súlyomból is sikerült apránként faragni, 2016 decemberében már 84 kiló körül mozogtam.
2015-ben végül nemsikerült az októberi Spar maratonon a korábban tervezett 4 óra 40-es teljesítés, 28 kilóméterig jutottam, 162-es átlagpulzussal, 7:11-es átlagtempóval. 28-nál elegem lett és kiálltam. Nem éreztem csalódottságot, mert tisztán láttam az okokat. Nem voltam rá fizikailag sem felkészülve, fejben akkor nagyon nem, a frissítésem elrontottam, elfutottam az elejét és nem is akartam igazán az egészet. Úgy gondolom, az ilyenek is nagyon kellenek, lehet belőle tanulni.
A 2016-os év már több sikert hozott, mindjárt márciusban sikerült a BSZM 4. napját teljesíteni, Balatonfüredről Siófokig 5 óra 58 perc alatt tettem meg az utat 153-as átlagpulzussal, 7:10-as tempóval. Negatív gondolataim ugyan voltak, ami főleg a türelmetlenségemből adódtak, de igazából nem volt igazán megterhelő a verseny, a végén vigyorogtam és örültem annak, hogy ott lehettem. Nagy élmény volt.
Rá egy hónapra már edzésen is futottam maratont, kereken 5 órás idővel, könnyedén. Majd júliusban a Ningh Run Maratonon, nagy melegben, irgalmatlanul elrontott frissítéssel, az „első” 36 km-en az életemért küzdve „futottam” ismét 5 órát.
:) A másnap írt edzésnapló bejegyzésem:
88,5kg
30fok
Edzésterv:
- edzés: Night run 42 km (6:20-6:30 perc/km)
A várba fel nem mondhatnám, hogy nagyon elfutottam, 7,17-es tempó volt, 160-as átlag pulzussal.
Az első 16km-re 150-155-öt terveztem, a második 16-ra 155-160-at.
Ehhez képest a rakpartra 160-as átlagpulzussal, 6,45-ös tempóval értem le. Onnan folyamatosan emelkedett a pulzusom, egészen 170-ig úgy, hogy folyamatosan lassítottam.
15-re kész voltam, nem volt bennem semmi erő. Belesétáltam. 22-ig még küzdöttem, de 7-es tempónál is 166 volt a pulzusom.
Eddig 1,7 Iso fogyott. 5-nél zselé, 10-nél banán, 15-nél fél szelet, 20-nál zselé.
Lehet, hogy túl frissítettem magam.
Ha nem vár 20-nál Eri, ott kiállok.
36-ig nagyon kemény volt. 25-től majdnem 30-ig kóvályogtam, az órán összefolytak a számok. mintha leesett volna a cukrom, de az nem lehetett.
30-tól sokkal kevesebb iso-t ittam, inkább az állomásokon vizet.
36-tól éreztem megint kis erőt magamban, onnan végig tudtam futni 7-es tempóval 157-es pulzussal.
Nagyon nagy csalódás. Mintha semmit nem edzettem volna rá. (Talán egyedül a lábamon éreztem, hogy bőven bír ennyit.)
Nem bírom a meleget? Nem bírom az emelkedőt? Nem jó a frissítésem?
Nem vagyok egy futó alkat, nem nekem való a futás.
Át kell gondolnom, hogy folytassam-e és ha igen, hogyan.
megterhelés: 10
Az azóta szerzett tapasztalataim alapján azt mondom, hogy azzal rontottam mindent el, hogy a rajt előtt 15-20 perccel ettem egy energiazselét és két sótablettát. Azóta már tudom, hogy nekem ilyet előtte nem szabad és a rajt után 6 kilóméterig sem semmit. Meg kell várnom, míg beindul a futóüzemmódom.
Ez az év amúgy is leginkább a frissítés belövéséről szólt, ezt tartottam a legfontosabbnak. Egész jól sikerült is évvégére megtalálnom a legjobbat, egész jól megismertem a testem reakcióit.
Az októberi Spar maratonra már a jelenlegi edzőmmel készültem, ő nagy lendületet adott, azóta érzem, hogy fejlődők, mióta ő írja az edzéstervemet és ad tanácsokat. Béla nagyon odafigyel rám, alapos.
Az októberi edzésnaplóm is már jobban mutat :)
87,4 KG reggel, futás után 85,7
11-15 fok
"Maraton Egyenletes pulzust javaslok, ne engedd, hogy az elején "elszálljon" mert utána lehetetlen visszahozni. 154-158 között próbáld végig tartani. Ha 40km még lesz erőd akkor fusd csak a végét ennél magasabb pulzussal. "
Nagyjából sikerült betartanom a pulzus tervet, nagyon nem vitt el a hév, higgadtan futottam végig.
Minden frissítő állomáson ittam 3 dl vizet. 8-tól minden frissítőnél toltam egy 21g szh-os hammer zselét, vagy banánt. Fél energia szeletet egyszer ettem, de túl száraznak tartottam, nem ettem meg a másik felét. 37 körül volt egy frissítő, ahol úgy éreztem, hogy nem kell zselé, onnantól kihagytam, de egyszer ittam 40 körül iso-t az asztalról.
A frissítés érzésre már majdnem jó volt, talán még mindig sok kicsit.
Minden klappolt, jó volt a gyomrom, nem kellet pisi-kaki, fejben is jól éreztem magam.
Fura, h metronóm nélkül magasabb lépészszámon futottam, mint azzal szoktam. Legközelebb 85-re állítom.
Az első 33 alatt nem éreztem fáradtságot. 34 körül éreztem kicsit a combom, de az lehet attól is, hogy tegnap a jógán meghúztam, ami nem múlt el mára. 33 után a pulzus miatt vettem vissza a tempót, szerintem a 6-ost lettem volna képes tartani. Vagy 6,10-et.
De az utolsó 10 miatt a mai megterhelést 7-esre mondanám.
Nem futottam szét magam, a normál merevség van, de simán tudnék futni. Nem vagyok szétesve.
Vagyis lazán volt meg a 4 óra 24.
Novemberben futottam még egy maratoninál hosszabbat, a Spártai százast, amiről írtam külön élménybeszámolót:
Spártai Százas (Hosszú) Élménybeszámoló
Jól hangzik az elnevezése a mai eseménynek, de én még messze vagyok attól, hogy 10 órán belül lefussak 100 KM-t. Nem is ez volt a tervem, hanem csak úgy futni 10 órát.
Ehhez képest 7 óra 15 percet futottam, az órám szerint 60 kilit.Győzött a lustaság
A verseny reggel 7-re volt kiírva, 5-kor keltem. Nekem ez nagyon korán van, ettől féltem a legjobban és az első körtől. Ennek ellenére egész jó állapotban hasítottam már 6-kor a ködöt a sziget felé.
Fél hétkor már az északi parkolóban álltam, már „csak” le kellett jutnom a sziget déli csücskébe a brutális táskámmal, ami 5 palack 1.5 literes vizet, a frissítést és váltóruhákat rejtett. A 20 perces erőltetett séta pont jó volt bemelegítésnek
:)
A rajtnál azok kaptak rajtszámot és chippet, akik a futás 100KM-es részére neveztek be. Ők arra készültek, hogy megteszik ezt a távot 10 óra alatt. Meglepően sokan voltak. A kiírás szerint, ha ezt öten valóban teljesítik, leegyszerűsítve: bekerül a nevük egy kalapba, amiből a jövő évi Spartathlon lehetséges résztvevőit sorsolják majd ki. Szóval a tét meglehetősen nagy, a Spartathlon sokak szerint az ultrafutás csúcsa, egy irgalmatlanul brutális, a legjobbaknak is nehezen teljesíthető 240KM-es embertelenül szintes verseny Athén és Spárta között. Ezért is készültem nagy örömmel a mai napra, mert azt gondoltam, hogy nagy élmény lesz ilyen mezőnyben futni, látni a nagyokat, pár tized másodpercig együtt futni velük.
Ehhez képest a rajtán kb. 1 másodperc alatt elfutott előlem a teljes mezőny, addig láttam őket!
Egy zseniális edzővel hozott össze a sors 4 hónapja. (Két éve futok. Az első évben nem túl rendszeresen és kevés kilómétert. Idén kezdtem el rendszeresen edzeni, januártól edzővel. Idén 2138KM-nél járok.) Az utóbbi négy hónapban jönnek az eredmények, ezért nagyon szigorúan betartom az edzéstervem. A mai napra azt kaptam, hogy 143-150-es pulzuson fussak, érzés alapján, de jó lenne 5-7 óráig eljutni. Persze csak úgy, hogy a mozgásom még a futásra emlékeztessen. Ehhez tartottam magam. Az első 16KM-en tudtam volna gyorsabban futni, de visszafogtam magam, mert így is bőven 6:30-on belüli ezreket futottam 144-es pulzussal. Gondoltam jó lesz a tartalék erő későbbre. Igen ám, de nem így történt! 20 körül azt kezdtem érezni, hogy elfogyott az erőm! Nem akartam elhinni! Ilyen alacsony pulzussal és tempóval ki kéne futnom a világból! Nem pedig 20-nál szétesni!?? Mi van?? Gondolkoztam, hogy mi lehet a baj.
A hosszútávú futásoknál szerintem kardinális kérdés a frissítés. Én még nem találtam meg a számomra legideálisabb receptet, ezért is nagyon komolyan készültem a mai napi frissítésre. 3 komoly forrásból is kaptam tanácsokat, amiket végül magamra igazítottam és aprólékos frissítési tervet készítettem.
Fél órával előtte: 1 sima gél, 1 kapszula endurolytes. Az első három körben körönként 1 sima gél (22g szénhidrát). A következő 11 körben körönként perpetuem sűrű koncentrátumban (27g szh), az utolsó két órában 1 coffeines gél (21g szh) körönként. Plusz minden körben 3,5dl víz és négy körönként 1 db Endurolytes extreme.
Arra gondoltam, hogy a perpetuem sűrű koncentrátummal lehet a baj, mert amikor azt megittam, akkor kezdődtek a bajok. De úgy indultam neki, hogy ha törik, ha szakad, betartom a frissítési tervet. Nem improvizálok, mert akkor sosem fogom megtalálni a számomra legideálisabbat. Ezért a következő 3 körben is megittam. És szenvedtem. Már jöttek az olyan gondolatok, hogy mit keres én itt. Nincs is tétje ennek az egésznek, nyugodtan hazamehetek. Már majdnem hangosan kiabáltam magamra, hogy: NEM! „Ennél én többre vagyok képes, lazán futok, gyors vagyok!” „Meg tudom csinálni!”
De hiába bíztattam magam, a 4 óra 50 perces maratoni részidőm eléggé messze volt az októberi Spar maraton 4 óra 23 perces teljesítésétől, mégis sokkal, sokkal fáradtabb voltam ma. Már tényleg azon voltam, hogy ennek így nincs értelme, csak lassulok, már a 7 perces tempót is alig érem el 150-hez közeli pulzuson, amikor eszembe jutott, hogy van nekem még koffeines zselém. Igaz, hogy a 8. óra utánra tartogattam, de így nem hogy nyolc óra, de a 6 sem lesz meg. A következő körben be is toltam és adtam magamnak még egy kört. Kicsit jobban lettem és elkezdtem magam bíztatni, hogy ha már kijöttem, legalább az 50-et csináljam meg!!
Eddig életemben idén márciusban futottam a leghosszabbat, 50KM-t a márciusi Balaton maraton egyik napján. Hogy jobban lettem, motivált, hogy legalább ezt teljesítsem túl.
Futottam. (Na jó, kocogtam.) El akartam hinni, hogy van még egy kör bennem. És használt, fizikailag már sokkal jobban voltam. Nem indokolta volna, hogy megálljak. Nem fájt semmim, nem görcsölt, egész lazán, összeszedetten mozogtam. Csak az órám mutatott nagyon csúnyán. Hiába volt a kezdeti 6:15-6:30-as tempó, majd a még hetes alattiak, a frissítéssel töltött idő miatt már 7:15-ös átlag tempónál jártam. Ez 60-hoz közel már annyira rányomta a bélyegét a gondolataimra, hogy győzött a lustaság.
Ez van. Fizikailag még bírhattam volna, de a már tényleg tét nélküli, lassú tempó annyira nem motivált, hogy amikor a frissítőhöz értem, felkaptam a táskám és azzal futottam a kocsiig.Azért nem gondolom, hogy szégyellenem kéne a mai teljesítményem, még ha nem is ezt vártam magamtól. Már most azt gondolom, hogy fantasztikus élmény volt. Nem akarom abbahagyni a futást tőle, sőt extrán motivál, többet fogok készülni. Legközelebb olyan versenyt keresek, aminek tétje is van, amit konkrétan el kell érnem. (Mondjuk 100KM 12 óra alatt?
Egyébként meg 50 felett valami olyan világ nyílik meg, amit nem tudok leírni! Vissza akarok menni!
Hajrá nektek is!
Valahogy így telt a 2016. Tartalmas év volt, szeretem, jó rá visszaemlékezni.
Hajrá!
Radványi András
